Az imposztor-szindróma sokáig rejtve „dolgozik” az egyénben. A felfedezése egy csodás gyógyulási folyamat, és a végén, győztesen léphetünk önismeret-fejlesztésünk következő lépcsőfokára.

Egy kis történelmi előzmény

A jelenséget először 1978-ban bukkant fel, és két pszichológusnő, Pauline Clance és Suzanne Imes fedezte fel. A kiváltó oka gyakran a tökéletesség utáni vágy, melyet nők pszichológiai vizsgálata után írt le. Mostanság a „szindróma” kifejezés terjedt el, és leginkább egyéni problémaként közismert. A holland pszichoanalitikus és menedzsment-professzor Manfred Kets de Vries vállalati szemszögből vizsgálta, és leginkább azon körben női vezetők körében jelent meg ahol alulreprezentált a női vezetők köre. Németországban Birgit Spinath, a pedagógiai pszichológia professzora mélyebben kutatta az imposztor-szindrómát, és arra jutott, hogy azok az egyének, aki magunk szeretnék megoldani a helyzetet, csak nagyon nehezen és hosszú idő után lépnek előre, vagy benne ragadnak a szindrómában. A sikereiket a szerencsének, a körülményeknek állásának… tulajdonítják, és legkevésbé sem a képességeiknek, a személyiségüknek. Ezzel nem kicsit beforgatva magukat szorongásaikba, félelmeikbe, maximalizmusukba, és aggodalmukba.

Az imposztor-szindróma gyökerei

Gyermekkorból hozott generációs minták, szülők viselkedési mintái, nevelési stílusa, téves és romboló hiedelmek pl. csak akkor vagyok szerethető, ha mindent tökéletesen csinálok meg, aggodalmak, félelmek, melyek realitás alapja igen csekély, és a negatív gondolatok kiváló alapot szolgálnak az imposztor-szindrómának.

Sikeres nők és férfiak egyaránt érezhetik, hogy magabiztosságuk csak látszat, és folyamatos félelembe élnek, elégedetlenek, szoronganak és számos negatív gondolat ostromolja az agyukat. Csalónak, imposztornak érzik magukat, akik nem érdemlik meg a dicséretet, és a sikert. Félnek, hogy lelepleződnek mindenki előtt, mert nem érzik sajátjuknak a sikereiket. Hatásukként folyamatos aggódásban élnek.

Az imposztor szindróma megjelenése érzésekben és gondolatokban:

  • Nem is vagyok elég jó abban, amit csinálok, biztos hamarosan kiderül.
  • Minden dicséret hiába, ezt csak fáraszt és nyomaszt, mert akkor még jobban, keményebben kell csinálnom.
  • Nem érdemlem meg a jutalmat!
  • Rettegek, hogy kiderül, nem is vagyok olyan okos, ügyes, szakértő, mint amilyennek gondolnak mások.
  • Csak szerencsés vagyok, ennyi az egész…
  • Nem tudom, mit kezdjek a dicsérettel!
  • Teljesen természetes, hogy megcsinálom, nem nagydolog ez az egész, más is meg tudja csinálni.
  • Egyáltalán nem nagydolog, amit megtettem – természetes, hogy végigcsináltam.

Az imposztor-szindróma kezelése

1. lépés: a felismerés

Ha úgy érzed, sikeres vagy, de nem látod magad annak, és a sikereidet állandóan külső tényezőknek tulajdonítod, miközben félsz, hogy valójában csaló vagy, itt az ideje a felismerésnek. Az imposztor-szindróma egy pszichológiai jelenség, amelynek felismerése és a külső segítség elfogadása kritikus lépés.

2. lépés: beazonosítás

Az imposztor-szindróma kezelésének következő lépése a beazonosítás, ahol megkülönböztetünk öt fő típust:

3. lépés: a szindróma kezelése

Ebben a lépésben kezdődik a tényleges munka az imposztor-szindróma leküzdésére, amely magában foglalhat különböző terápiás technikákat, önismereti gyakorlatokat, és esetleges külső szakértői segítség igénybevételét.

Lehetséges megoldások

A sikerek és a szerencse közötti különbségtétel, a hála és siker napló vezetése, a személyiségfejlesztő és önismereti programok beépítése, és a tudatos jelenlét gyakorlásán keresztül javítható az önbizalom.

A pszichológus, coach vagy mentálhigiénés szakember segítségének igénybevétele is fontos lépés lehet az önbizalom erősítése és az imposztor-szindróma kezelése során.

Az 5 típus jellemzői

Perfekcionista

A maximalizmus az imposztor-szindróma egyik legjellemzőbb jegye, és nem kicsit nehezíti meg életed. Saját magad által megalkotott keretek között mozogsz, nem engedsz a hibázásnak, és ezzel gyötrelmessé teszed a mindennapokat. A felhőtlenség, az elégedettség, a motiváció, és a fejlődés messze elkerülhet.

Milyen érzések társulnak a perfekcionizmushoz?

  • Akkor érzed igazán jól magad, ha a kontroll Te a kezedben, ha ez kicsúszni látszik számodra, igen kényelmetlenül és rosszul érzed magad, szomorúság, düh, szorongás … lehet úrrá rajtad.
  • Sosem vagy elégedett, azt érzed, hogy mindig lehetett volna többet – jobbat…tenni.
  • Nem szívesen delegálsz, úgy érzed, hogy más nem tudja megoldani a feladatot, helyzetet…, úgy, mint Te
  • A hallogatás nagymestereként, még nem elég jó, még nincs kész, még nem 100%-os, még hiányzik ez-az, még nincs meg minden, még hiányzik 1-2 infó mondások hangzanak el, majd a végén bele sem kezdesz, mondván: így úgysem lesz elég jó…

A kételkedés, a tökéletesre törekedés leblokkolhat, elégedetlenné tehet. Csak a kezdet nehéz, ha már elkezded, és benne vagy könnyebb lehet, és bizony érdemes elfogadni, hogy tökéletes – 100% megoldás nem létezik, nincs. Az elég jó megoldás, eredmény elfogadása pont arra jó, hogy kilépj az imposztor-szindróma árnyékából.

Született Zseni

…amikor még kisrác vagy kiscsaj voltál eszedbe sem jutott, hogy lehetnek számodra akadályok. Hiszen mindig is kitűnő tanuló voltál, minimális tanulás mellett, és ismeretlen volt számodra a kudarc érzése. A helyzet az, hogy a született zseniség látszatában nem tanultad meg milyen a kudarc érzése, amikor nem sikerül valami elsőre – másodikra – harmadikra, és így nem volt lehetőséged a kudarcaidból megtanulni a leckét. A leckét, hogy bizony tenni is kell, azért, hogy fejlődjünk, hogy sikerüljenek a vizsgáink, hogy elismerjenek mások…, és ezáltal hamis képeket festettél magadról, nem növesztetted meg a kudarctűrő képességedet, nem tudatosítottad magadban, hogy a kudarcok csak erősebbé, gyakorlottabbá, tapasztaltabbá tesznek a kicsi – nagy feladatokra, kihívásokra.

Milyen érzések társulnak a Született Zseni ideálhoz?

  • Gyermekkorod a zseniségedről szólt, jaj, de okos ez a gyerek …. mondatok hangzottak el számtalanszor, így fel sem merült benned, akkor, hogy zseniségednek milyen ára lesz.
  • Az eredményeidért nem küzdöttél meg igazán, minden simán és könnyen ment, tanulnod sem kellett szinte soha.
  • Most viszont kerülöd azokat a helyzetek, ahol nem tudsz tökéletesen teljesíteni
  • A kudarc lehetőségeit messzire elkerülöd, így viszont megfosztod magad minden új kihívástól, a fejlődéstől, az előre lépéstől.
  • Számodra a tehetség a minden, és nem tartod fontosnak a szorgalmat és a kitartást.
  • Az a csalóka elképzelés él benned, hogyha valami nem megy azonnal, akkor az nem Te tereped, felesleges több időt – energiát belefeccőlni, úgy sem fog menni ez az egész.

Érdemes…

  • rámenni azokra a helyzetekre, ahol adott a hibázási lehetőség, melyből sokat tanulhatsz
  • nyitni kifelé, elfogadni Önmagadat, a hibáiddal együtt, és
  • felismerni, hogy a tanulással jobban megismerheted, fejlesztheted Önmagadat.

Superwoman / Superman

A szuperség, lehetne jó dolog is, viszont ez élet, nem egy film, hanem a valóság, valóságos célokkal, feladatokkal, kihívásokkal, nehézségekkel, emberekkel, helyzetekkel….

Így, amikor nem vagy kész az összes feladatoddal a munkahelyed, nem biztos, az a jó megoldás, hogy addig kínzod magad, míg mindent be nem fejezel.

Milyen érzések társulnak a Superwoman / Superman ideálhoz?

  • Neked soha semmi nem elég, mindig mindenben a legjobbnak kell lenned? Munkában, sportban, családban, társasági életben, a közösségi médiában.
  • Nőként szétszakadsz a sok-sok szereped között, és mégis, mégis, mindig tökéletes anya, tökéletes feleség, tökéletes sógornő, tökéletes munkatárs, tökéletes vezető, tökéletes vállalkozó, tökéletes … tökéletes akarsz lenni.
  • A hasznosság érzed csak akkor elégedett, ha valami hasznosat csinálsz, és az is csak akkor, ha valami érdemi dolgot vittél véghez.
  • A visszajelzés fontos számodra, de sosem elég, mindig azt érzed, hogy folyamatosan bizonyítanod kell mindenkinek, hogy Te bizony joggal megérdemled a prémiumot, az előléptetés…és ezért, bizony a nemet mondás is nehezen megy.

Ez a vége láthatatlan hajtás, végül azt eredményezi, hogy teljesen kimerülsz, kiégsz, és akár depresszió is megjelenhet az életedben.

Szakértő

Szakértői szemüvegeden keresztül számodra a 100%-os tudás az, ami elfogadott. Ennek következményeként, és az alapján értékeled magad, amit elértél. A félelem meg csak nő benned, hogy nehogy kiderüljön, mégsem tudsz mindent 100%-osan.

Milyen érzések társulnak a Szakértő ideálhoz?

  • Csak úgy habzsolod az újabb, és újabb képzéseket, mert nem tartod magad elég jónak, és naprakésznek
  • Szakértőként szeretnél funkcionálni, de nem tartod ehhez elég jónak magad, és tanulsz – tanulsz, ami mégsem elegendő, a végén pedig berezelsz, ha valaki mégis szakértőnek nevez.
  • Csak 100%-os formában képzeled el magad minden munkakörben, és ezért félsz változtatni, és olyan állásra jelentkezni, amire nem felelsz meg 100%-ban.
  • Azt hiszed, csak akkor lehetsz igazi szakértő, ha mindent – mindenkor tudsz, és a hiányosságaidtól, fehér foltjaidtól való félelem leblokkol, és rombolja az önbizalmadat.

Az önbizalom erősítése érdekében érdemes felvállalni nem csak erősségeidet, hanem hiányosságaidat is, mindamellett, hogy keressed a kihívásokat, és kimerészkedsz a komfortzónádon kívülre.

Magányos Harcos

Jack Norris a magányos harcos, csak a filmekben létezik. Viszont, ha Te is hiszel a magányos harcos szellemben, akkor soha nem kérsz segítséget, számodra az a gyengeség jele. A magányosan végezett munkában ugyanis nem derülhet ki semmilyen hiányosság, gyengeség mások számára. Így ezt a biztonsági játszmát űzöd saját magaddal.

Milyen érzések társulnak a Harcos ideálhoz?

  • Nem igazán szeretsz közösségben dolgozni, mert félsz a lelepleződéstől.
  • Mindent egyedül akarsz megoldani: Nem kell segítség, majd megoldom valahogy mondásokkal.
  • Ebben a szemléletben sülsz meg a saját zsírodban, szenvedsz, aggódsz, mi lesz, ha kiderül, mégsem tudod megoldani a rád bízott feladatot, vagy mást…
  • Nehezen megy a segítség kérése, a köszönöm mondása, és a nemet mondás is komoly kihívás elé állít, mert folyamatosan bizonyítani akarsz.
  • Elvállalsz olyan feladatokat is, melyek nem feltétlen illeszkednek hozzád, és felveszed a megmentő szerepet is közben, mely ezt követően szenvedést okoz

A legjobb megoldás, ha szembe nézel a félelmeiddel, és tudatosítod magadban, hogy nem vagy egyedül. A segítségkérés nem a gyengeség jele, hanem a fejlődésé.

Letséges megoldások az imposztor-szindróma kezelésére:

Amikor a sikert a szerencsének, vagy mindenki másnak tulajdonítod, csak nem Önmagadnak…

  • Akkor érdemes elgondolkozni, és tudatosítani, hogy a siker mit jelent számodra, hogyan is érted el azt.
  • A kudarckeresés mögötti negatív gondolatok feltárása, átkeretezése.
  • A külső – belső kritikusok mondandójának elemzése, értékelése, csak a pozitívak internalizálása.
  • Hálanaplót és/vagy Sikernaplót és/vagy Relaxnaplót vezetni.
  • Tudatosan beépíteni a személyiségfejlesztő, önismeretfejlesztő programokat, gyakorlatokat az életedbe.
  • Tudatos jelenlét fejlesztése: meditáció, jóga, sport, alkotás: festés, rajzolás, főzés, alkotás, játék a gyerkőccel.
  • Kognitív kiértékelés fejlesztése – Te vagy a saját magad főnöke, tehát nálad van a nyomógomb, a jó – a rossz – a kellemes – a kellemetlen – a hasznos – a haszontalan… érzéseknek. „Minden olyan lesz, mint amilyennek gondolod, érzed, értékeled. Nem jobb és nem rosszabb annál, amilyen gombot megnyomtál magadban.” HGCS
  • Az életutad sikereink értékelése, átértékelése, a hasznossági és boldogságmutatók megtalálása, prezentálása Önmagad számára…..

Mindezek mellett, között, fel, alá… egy meghatározó lépést teszel az imposztor-szindrómád kezelése és önbizalmad fejlesztése érdekében, ha megkeresel egy számodra szimpatikus pszichológus, coach, mentálhigiénés szakembert.

Ajánlott bejegyzések