Gyermeki boldogság – boldogságra nevelés

A boldogság minden emberi lény gyógyírja, lelki üdve, belső hajtóereje, kreativitásának alapja, cselekedeteinek mozgatója, és életének igazi értelme. A gyermeki boldogság a jövőt alkotja, mert ki boldogan él már gyermekként, hamarabb leli meg élete értelmét, céljai vannak, tettre kész, élénk és lelkesen veti bele magát az életbe. A boldogságra nevelés nem egyszerűen cél, hanem misszió szülőnek, óvónéninek, tanárnak, államnak …!

„A tanítás csak információt tölt a fejekbe, de a nevelés: növel.
Nem mennyiséget ad, hanem minőséget.
Segít egy rózsának igazi rózsává válni.
És egy gyereknek megtalálni és kibontani önmagát.”

Müller Péter

A XXI. századi pedagógiában keveredik a liberális, a diktatórikus és a demokratikus nevelési szemlélet. Minden szülő igénye szerint választhat, milyen típusú nevelésben kívánja részesíteni gyermekét. Nincsenek igazi határvonalak. „Multikulti” világban élünk, még Magyarországon is, és gyermekeinkre tengernyi információ ömlik, melyben eligazodni nem könnyű feladat, ha nincs segítség, útmutatás, tanács, példamutatás, igazi minta, amit, és akit követni érdemes. Így a boldogság megtalálása sem egyszerű egy kiforratlan emberke, gyermek számára.

A boldogság nevelhető? Miről ismerhető fel a boldog gyermek?

A mai világban a boldogság nagy kincs, melynek eléréséhez lelkünk megtisztítása szükséges. A megtisztulás nem egyszerű feladat, hiszen az emberiség egy része görcsösen hajtja az „élvezeteket” mértéktelenül eszik – iszik, drogozik, dohányzik, őrült sokat dolgozik, és mégsem érzi magát boldognak. Így hát gyermekeik sem azok. A boldogság minden esetben a családi harmóniában keresendő. A szülő – minta és példa, akit vakon követ a gyerek. Így hát a családi miliő szerepe és hatása óriási a boldog gyermek nevelésében, ezért mielőtt a „rossz” gyermek jelzőt ragasztanánk gyermekünkre mi, szülők. Először gondolkozzunk el azon, hogy lelkünkben megvan-e a harmónia vagy csak színlelt boldogságban „úszunk”. A boldog gyermek jól érzi magát a bőrében, sokat nevet, huncutkodik, folyamatosan felfedez, figyel – kérdez, játszik, szalad, élénk a tekintete… szereti a létét a földön, biztonságban érzi magát és boldog szüleivel.

„Nem az a dolgunk, hogy megtanítsuk gyermekeinket szembenézni egy kegyetlen és szívtelen világgal. Az a dolgunk, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik kevésbé kegyetlenné és szívtelenné változtatják a világot.” 

L.R. Knost

Boldogságra nevelés csírái az Ókorban

Platon szerint a cél nem az egyén boldogsága, hanem a nagy egész, az állam boldogsága. Mindezt Arisztotelész is megerősíti a „Nikomakhoszi ethikában” és kifejti, hogy az emberi élet célja a boldogság. Az eléréséhez pedig az erényes és erkölcsös élet vezet, mely az államot szolgálja. A rómaiak „VIR BONUS” = „jó ember” eszményét követik. A bátorság, mint erény vezet a boldogsághoz, és gyermekeik boldogságra nevelésében a szeretetteljes édesanya tölti be a főszerepet. Quintilianus a római pedagógia kiemelkedő képviselője az erkölcsösséget feltételezi a boldogsághoz – „Én az olyan tanítványt szeretem, kit a dicséret emel, a dicsőség boldogít, s ha legyőzik sír.” (Pukánszky 63.old.)

A boldogságra nevelés halála a középkorban

A középkor embereszménye szerint az erkölcs forrása nem a tudás, hanem a hit és a szeretet, melyek táplálták a gyermeki boldogságot, az édesanya oltalma alatt. A kereszténység emberét a szeretet, az önfeláldozás, az alázatosság, a békére törekvés és a lelkierő vezérelte, ezekben látta boldogulása alapköveit. Egy bökkenő volt ebben a „szépnek” látszó középkori ember eszményben, hogy a szeretet nem zárta ki a testi fenyítést és a gyermekre kisfelnőttként tekintettek, így a büntetéseket is ennek mércéjével mérték.

Újraéledt boldogság és boldogságnevelés a reneszánsz korban

A reneszánsz az „ÉN forradalmának” korszaka volt. Szerencsre visszatért a jóság a nevelésbe is, és a reneszánsszal eljött a gyermekkor ártatlanságának kora. A humanisták tisztelték a gyermeket. Az erkölcsi nevelés képezte a boldogság alapját. Luther pedig tovább erősítette a családi nevelés jelentőségét.

Az újkori nevelés boldogságformálói: Comenius, Rousseau, Locke, Pestalozzi

Comenius hitt a nevelés mindenhatóságában, és a társadalmi bajok gyógyszerének tartotta a nevelést. Locke igazi boldogságkeresőként, olyan kérdéseket tett fel, mint: „Milyen értékeket tart nélkülözhetetlennek az emberi boldogság eléréséhez? Az egészséget, a jó kedvet, a tudást, a jócselekedetet, valamint a túlvilági örök, megfoghatatlan boldogság reményét.” (Pukánszky 188.old.) Rousseau a XVIII. századában, mely a pedagógia százada volt, kiemelte, hogy a gyermek eredendően jó, és ezt tovább erősítette, az hogy „Emil, avagy a nevelésről” című könyvében kifejtette BOLDOGSÁGETIKÁJÁT, melynek célja, hogy a gyermeket elsősorban boldoggá kívánja formálni. Pestalozzi, mint a kéz – fej – szív iskola megteremtője a túláradó anyai szeretetben látja a gyermekek boldogságát. Megállapítható tehát, hogy az újkorba is az erkölcsi nevelés a boldogság alapja.

Kicsit ugrunk az időben, a felvilágosult abszolutizmusba, ahol Mária Terézia és az I. Ratio Educations (Magyarország és a társországok átfogó oktatás-nevelési rendszere) határozta meg a nevelést. Alapvetően az uralkodó volt az, aki a jól szervezett közoktatás révén gondoskodott az állam jólétéről, „a közboldogságról” és az alattvalók személyes boldogulásáról.

Boldogságra nevelés a XIX. és XX. században

Kant nem hisz az eudémonista és utilitarista (boldogságközpontú) pedagógiákban. Meglátása szerint a gyermeket a tiszta moralitás szintjére és erkölcsi autonómia fejlettségére kell juttatni. Kant vallja, hogy az embert a bensővé vált erkölcsi szabályok (maximák) irányítják. Fichte erősen ellenezte a felvilágosodás korának boldogságra nevelést. Nála a metafizikus világ etikai törvényei képezik a nevelés alapját „Cselekedj mindig a kötelességedről való legjobb belátásod szerint”; azaz „cselekedj lelkiismereted szerint.” (1995, Pukánszky 279.old.) Fichte azt gondolta, hogy kizárólag egyéni erőfeszítés révén érhető el a szabadság, a boldogság, az erkölcs, és a kultúra. Hegel, Schleimacher, Herbart szintén az erkölcsben, az etikában, és a családban látja a boldogság alapjait. A XIX század nagy vívmánya a reformpedagógia, melynek képviselői Maria Montessori, Adolphe Ferriére, Rudolf Steiner, Helen Parhust,Carleton, W. Wasburne, Peter Petersen, Celestin Freinet támogatják a boldog gyermek eszményét.

A XXI. századi pedagógiában keveredik a liberális, a diktatórikus és a demokratikus nevelési szemlélet. Minden szülő igénye szerint választhat, milyen típusú nevelésben kívánja részesíteni gyermekét. Nincsenek igazi határvonalak. „Multikulti” világban élünk, még Magyarországon is, és gyermekeinkre tengernyi információ ömlik, melyben eligazodni nem könnyű feladat, ha nincs segítség, útmutatás, tanács, példamutatás, igazi minta, amit, és akit követni érdemes. Így a boldogság megtalálása sem egyszerű egy kiforratlan emberke, gyermek számára.

Boldog anya egyenlő Boldog gyerek
Boldog anya egyenlő Boldog gyerek

„A gyermek a legtökéletesebb teremtmény, mert egyedül ő tudja megalkotni saját egyéniségét. A gyermek lelke lágy viaszhoz vagy fehér papírhoz hasonló, ahová magának a gyermeknek kell belevésni a képzeteket.”Maria Montessori

A reformpedagógia a gyermek egyéni sajátosságait figyelembe véve támogatja a gyermekek értelmi – érzelmi – fizikai fejlődést. Sajátos pedagógiai módszertanával, mely a szabadságot, tanulást, társas viselkedési formákat preferálja, az emberekkel való bánásmódok megismerésével kiemelkedett a korábbi nevelési személetekből. A XX. században tovább erősödik az alternatív módszereket képviselő pedagógiai irányzatok térhódítása, az egyházi erkölcsi nevelés mellett, melyek a gyermekek boldogulását, boldogságát szolgálják.

A XXI. század – a boldogságkeresés százada – a boldogságra nevelés flow-ja

A XXI. századi pedagógiában keveredik a liberális, a diktatórikus és a demokratikus nevelési szemlélet. Minden szülő igénye szerint választhat, milyen típusú nevelésben kívánja részesíteni gyermekét. Nincsenek igazi határvonalak. „Multikulti” világban élünk, még Magyarországon is, és gyermekeinkre tengernyi információ ömlik, melyben eligazodni nem könnyű feladat, ha nincs segítség, útmutatás, tanács, példamutatás, igazi minta, amit, és akit követni érdemes. Így a boldogság megtalálása sem egyszerű egy kiforratlan emberke, gyermek számára.

A gyereknevelésben nem beszélni kell. Mondhatsz, amit akarsz, úgysem a szavaiddal – az életeddel mutatsz példát.” 

Nyírő András

A boldogság forrása ebben a században is a család, melyben a tiszta erkölcsi – etikai nevelés is megjelenik, az egyéni boldogságtudat fejlesztése mellett. A XXI. századi világ annyira rohanóban van, hogy sokszor a szülők is rohannak vele, és ez magával hozza a problémákat: nincs minőségi idő a gyermekek igényeire, boldogságának fejlesztésére, a játékra, a közös bolondozásra, közös alkotásra…A legjobb tanács, amit adhatunk magunk, mi szülők, az, ha megállunk egy pillanatra, figyelünk és játszunk gyermekeinkkel, „flowba rakjuk” magunkat. Mert hiszitek vagy nem – a közös játék a lehető legjobb módja a boldogság megtalálásának, fejlesztésének, és nem csak a gyermekek, hanem a szülők számára is.

Szóval, hajrá! Irány a játszótér, irány az állatkert, irány a természet, irány JÁTSZANI.

„Mind azt szeretnénk, ha a gyermekeink boldogok lennének, de nem kell, hogy mindig boldogok legyenek. Az életben a szomorúságnak is jelen kell lennie, és a szomorúságban is meg lehet találni a békét és az igazságot. A legjobb időszakok nem mindig a legboldogabbak, hanem inkább azok, amiket flow-ban töltünk: az idő, amikor rendbe tesszük a dolgokat, az idő, amit azzal töltünk, hogy éljünk.” 

Penn Jillette
Anya és gyermeke
Anya és gyermeke

Felhasznált szakirodalom: Pukánszky Béla – Németh András: 1995, Neveléstörténet, Nemzeti Tankönykiadó, Budapest

Ajánlott bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük