A történetem – ahogy a LélekrajzOK megszületett
Az elmúlt 50 évem során megjártam mélységeket és magaslatokat is. Megtapasztaltam kudarcot, kiégést, újrakezdést és belső áttöréseket.
Sokáig hittem, hogy az önfejlesztéshez „kemény munka”, rendszerszemlélet, tökéletesség és teljesítés szükséges. Belső hiedelmem az volt, hogy csak akkor vagyok elég jó, akkor vagyok szerethető, ha haladok – gyorsan, láthatóan, eredményesen.
Aztán elérkezett egy pont, ahol ez a hozzáállás már nem vitt előre.
Nemhogy nem segített – kimerített, kiürített és eltávolított önmagamtól.
És ott, a csendes kifáradásban kezdődött el igazán az utam.
Elkezdtem máshogyan kérdezni, megérezni igazi ÖNmagam:
Mi van akkor, ha nem „megjavítani” kell magam, hanem meghallani, meglátni, megérteni?
Mi van akkor, ha az önismeret nem elvárás, hanem kíváncsiság?
Mi lenne, ha az önfejlesztés nem fájna, csak igaz lenne – színes, szelíd, emberi?
Ezek a kérdések rajzolták meg bennem azt az utat, amiből végül megszületett a kreatív önfejlesztés gondolata, és végső soron a LélekrajzOK módszertan.
Rajzolni, festem kezdtem – de már nem a szépre fókuszáltam, hanem az őszinte, a megengedő, az elfogadó alkotásra. Reflektáltam önmagamra, az érzéseimre, a kérdéseimre, a blokkjaimra. Visszatértem belső gyermekemhez, amikor az alkotást igazi örömből tettem.
Rajzoltam érzéseket, kapcsolatokat, kimondatlan traumákat, fájdalmakat, megtöréseket, széteséseket, újra felfedezéseket, boldogságot és örömet.
Nem „művészien” – nem kényszerítve magamat a szépre, hanem csak úgy zsigerből.
Amit korábban szavakkal nem tudtam elérni, egy szín, egy vonal, egy forma hirtelen kimondta helyettem, benne voltam teljesen, érzésekkel, gondolatokkal, érzelmekkel, intuíciókkal, mindennel.
Végül megláttam magam új nézőpontból. Megértettem, miért reagálok úgy, ahogy. És elkezdtem másként kapcsolódni ÖNmagamhoz.
Ez a folyamat lett a LélekrajzOK alapja:
egy olyan belső tér, ahol a színek, formák és kérdések finoman, mégis mélyen kapcsolnak össze önmagunkkal.
Ma már segítőként sem javítok – csak kérdezek és figyelek
HR szakértőként, üzleti – art – agile coachként, trénerként, ma már nem megoldani akarom mások nehézségeit, blokkjait, traumáit, hanem abban támogatni őket, hogy visszataláljanak ÖNmagukhoz.
A munkámban ötvözöm a:
- coaching tudatosságát,
- tranzakcióanalízis emberi térképeit,
- a művészet szabadságát,
- az agilis szemlélet rugalmasságát,
- és a játékosság felszabadító erejét.
Ezért hoztam létre a Kreatív Önfejlesztők oldalt, a LélekrajzOK terét, és programjait.
Egy olyan helyet, ahol nem kell tökéletesnek lenni.
Ahol nincs jó vagy rossz válasz.
Csak egy rajz van, egy érzés, egy vonal, egy kérdése, amit, ha meglátsz – talán végre magadat is meglátod.
A Kreatív Önfejlesztők szemléletének komplexitása és a LélekrajzOK módszer együttese egy szelíd, élményalapú önismereti folyamatra ad lehetőséget, ahol nem kell megfelelni.
